Kötni könnyű, oldani lehetetlen

Nagyon sokat gondolkodtam már azon, hogyan fogadják Lilla King látnő-jósnő kliensei az elhangzó szenvtelen megállapításokat. A kétszer kettő józanságát ugyanis sokszor rendkívül nehéz lehet elviselni, főleg, ha a szavak nem kedvezők.

– Szinte mindenki hasonló módon viselkedik – meséli Lilla. – Először hitetlenkednek, rázzák a fejüket, cáfolnak, majd amikor beigazolódik mindaz, amit mondtam, kénytelenek szembenézni a valósággal. Akkor már hisznek nekem, s vissza is térnek, bár sokan haraggal a szívükben.

- Márpedig, ahogy tudom, ön eddig még nem tévedett.

- Nem, és ezért is keresnek föl sokan. Tudja, érdekes dolog ez. A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy ha eljön, esetleg olyasmivel is szembesülnie kell, amivel nem szeretne. Mégis jön, mert tudni akarja azt, ami el van zárva előle. Így járt az a hölgy is, aki a férjéről kérdezett. A férfi ugyanis minden hétvégén elment otthonról, de nem mondta meg, hová. Én tudtam, hogy a barátnőjét látogatja, akivel már évek óta tart fönt kapcsolatot, a felesége háta mögött. Ezt meg is mondtam az asszonynak, aki először persze hárított. Megértettem, hiszen fájt neki az igazság, bár a lelke mélyén már ő is valami hasonlóra gyanakodott. Kértem egy fotót a férjéről, hogy a mentáltestét magam mellé hívjam. Sikerült is, és nekiszegeztem a kérdést, vajon miért nem hagyja ott a barátnőjét. A mentáltest szintén egy kérdéssel válaszolt. Mi lesz akkor a hároméves kislányommal? Vagyis kiderült, hogy a kapcsolatából gyermek is született. Az igazság megnyilvánult, s a feleség azóta is jár hozzám, ráadásul sok vendéget küldött nekem.

– Vannak, akik ezt a törést úgy próbálják helyrehozni, hogy szerelmi kötést kérnek, remélve, az megerősíti a kapcsolatot.

– Sokakkal ellentétben, én soha nem foglalkozom ilyen praktikával. Veszélyesnek tartom, mert a kötést viszonylag könnyű elintézni, ám azzal beleszólunk az illető szabad akaratába. Egyszer egy transzállapotomban meg is kérdeztem a szellemi vezetőmtől, mi a helyzet az oldással és a kötéssel. Az a válasz érkezett, hogy a kötéssel minden esetben rontást teszünk az emberre, éppen azért, mert a szabad akaratát is gúzsba kötjük. Azóta tudom, hogy ez tilos, nem szólva arról, hogy a hűtlen társ visszatérhet ugyan, mert a mágia visszaviszi a partneréhez, de a szerelem nem. A legszentebb érzést képtelenség kierőszakolni, előcsiholni.

– És mi a helyzet az oldással?

– Nem lehet oldani, ezt értse meg mindenki! Oldást nem engednek az égiek, mert amit mágiával megkötöttünk, az úgy is marad. Ezért veszélyes a mágia, s csak annak volna szabad használnia, aki tisztában van a korlátokkal is. Nem vagyunk istenek, csak emberek, s felsőbb törvények uralkodnak rajtunk. Ismerek olyan jősnőt, aki nem kevesebb, mint kilenc férfit kötött magához, aztán szeretett volna néhányat eltávolítani, de nem sikerült neki, pedig ő kötötte meg őket. Kérdezem én, képes-e egy nő a boldogságra kilenc férfival?

– Mi a véleménye az úgynevezett megszállottakról?

– Előfordul, sajnos nem is ritkán, hogy egy-egy szellem valamely élő ember energiájából táplálkozik, azt veszi el. Ilyenkor tulajdonképpen két szellem él abban az egy testben, s a szerencsétlen ember bekerül a pszichiátriára. Sokszor azért veszi birtokba a szellem, hogy általa hódolhasson tovább romboló szokásainak, például az ivásnak, drogozásnak, amit testi életében folytatott. Az ilyen szellemek az asztrális sík foglyai, s ragaszkodnak a fizikai világhoz, azért szemelnek ki valakit maguknak.

– Megoldás?

– Ki lehet hozni a szellemet a megszállottból, de nagyon komoly szakértelem és türelem kell hozzá. Mivel az egészségügyben dolgoztam, sok ilyen esettel találkoztam. A helyzetet színezi, hogy rontó mágusok is képesek bizonyos lényeket életre hívni, s óriási kalamajkát okoznak ezzel.

Hogy kik ezek a mágusok, s mi az eljárásuk titka, indítéka? Erről a következő lapszámban beszélgetünk Lillával.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez

Vissza a címlapra